Ma egy érdekes jelenséggel fogok foglalkozni, ez pedig nem más mint a mikrobarázda. Hogy honnan jött ez az ötlet? Onnan, hogy ma turkált egy kicsit a régi bakelit lemezeim között és most eszembe jutott, hogy utánna nézzek, hogy milyen módon rögzítették rá a hangot. Hát persze, hogy a mikrobarázda keze is benne van.

Onnan indult a dolog, hogy régen kísérleteztek azzal, hogy a bakelit lemezeinket sztereoba hallgathassuk. Az egyik kísérletezés az volt, hogy a tű vízszintes és függőleges mozgása adja a sztereo csatorna bal, illetve jobb oldalát. Ez nem nagyon terjedt el, annál inkább a mikrobarázda.

A mikrobarázda úgy múködik, hogy a V-keresztmetszetű barázdák egy oldaláról a bal, a másik oldaláról pedig a jobb odali csatornák rezgéseit olvassa le a pick-up, azaz a hangszedő tű.  Ezt a rezgést egy speciális szerkezet elektromos jelekké alakít át, amelyet később felerősítenek. Emiatt például az se mindegy, hogy a gyémántokat hogyan csiszolják. Mielőtt még valaki megkérdezné, hogy mi köze van a lemeznek a gyémánthoz, hát elmondom. Egyszerűen csak annyi, hogy ebből az anyagból azaz gyémántból készítik nagyrészt a hangszedőtűket a jó kopásállósága miatt. A tűgyártók más és más csiszolású tűket ajánlanak a különböző felvételekhez. A csiszolás azért is fontos, mert a lemez belső barázdáinál nagyobb a görbület, mint a külsőkön, és ez bizony a csatornák közötti áthallásban is észrevehető. A lemezjátszó S-alakú karja valamelyest javít ezen a jelenségen.

Mondok mégjobbat! A bakelitlemez valójában nem is bakelit. Erre a kijelentésemre a hanglemez története ad választ. Edison hangrögzítő berendezésének továbbfejlesztett változatában a viaszhengert egy lapos, kerek lemezzel helyettesítették - ez a nehéz, törékeny, alig három-négypercnyi zene tárolására alkalmas korong tekinthető a ma bakelitként ismert lemez ősének. A második világháború előtt fejlesztették ki a mikrobarázdás lemezt, amelyen már oldalanként húszpercnyi zenét lehetett tárolni, és amelyet eleinte bakelitből készítettek. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején jelentek meg az első ilyen korongok, de ezek még mindig nagyon törékenyek voltak. Ekkor kezdték el a PVC egyik speciális vegyületét is használni: az új anyag kiszorította a bakelitet, de a név megmaradt. Legalábbis Magyarországon, mert külföldön a lemezt "vinyl"-nek hívják (a polivinil-kloridból).

Ennyit a régi bakelitről, a mikrobarázdákról, és a "vinyl"-lemezekről.