Ezt tegnap alkottam, fogadjátok szeretettel:

"Mikor megszülettél kaptál egy életet. Egy életet és egy lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy ember légy. Ember. Igen, jól hallod! Egy felhőtlenül boldog és igaz ember. Szerinted ez valóra vált? Gondolkodj! Megérte-e élni eddig? Jól gondold meg! Minden szónak súlya és
jelentőssége van amit kimondassz. Kimondod mert abban a pillanatban, úgy gondolod, hogy helyes. 
De mi van,ha később megbánod? Összetörsz lehet egy másik lelket a magadé mellett.
Jól hallod! Ne pislogj! Ez így igaz. Hogy őszinte legyek hozzád, te nem
vagy más, mint egy ember, aki egy letört faágba görcsösen kapaszkodik,
miközben zuhan egy végtelenül mély szakadékban. Zuhansz! Felfogtad ezt? Nem hiszem.
Sosem tudtad megóvni magad! Sosem
voltál képes arra, hogy egy pillanatra is burokba
zárd érzékeny lelked. De még arra sem, hogy egy egy pillanatban befogd a
szád! Képes voltál összetörni egy
lelket csak azért, hogy egyetlen percig boldog
légy. Egyáltalánt te tudod mi az a
boldogság? Voltál már te valaha is
igazán boldog? Most joggal teheted fel azt
a kérdést, hogy: Mi közöm
van hozzá? Képzeld elég sok! Ha nem
tudnád mi egy testet birtoklunk. Meg kéne tanulnod
osztozni
rajta.
Most hová mész? Süket vagy? Na akkor eredj! Menj! Rohanj! Zárd be
magad a szobádba és bőgj! Ordíts! Fájjon egyre jobban és jobban míg meg
nem őrülsz! Vagy míg meg nem tanulod, hogy hogyan bánj mással. Meg kell
tanulnod elfogadni magad! Mit nézel ilyen kikerekedett szemekkel?
Valami újat mondtam? Elárulok egy titkot. Ez
egyáltalán nem új dolog. Nem ám! Csak ezt
te nem ismered! Élsz a magad kis világában, ahol te
építed fel azt, hogy
mi történjen. S mikor kilépsz e
világból akkor szembekerülsz azzal,
hogy egy senki vagy! Ez ennyire meglepő?
De tudod mit? Nem fogok én
neked tanácsokat osztogatni! Ha nem tetszik valami akkor inkább kösd
fel magd. Legalább lesz hely e testben az én számomra is.
     
2007. május 15.