BeeBoy Blogja

A Rák ember érzékenysége a lelki rezdülések felfogására utolérhetetlen, mindig kész a külvilágból származó élmények befogadására, hangulata az eseményekkel párhuzamosan, éles váltásokkal tarkítva, állandóan változik. Minden pillanatban képes ráhangolódni az új hatásokra, alkalmazkodni az új körülményekhez, beilleszkedni az új helyzetekbe. Alkalmazkodása azonban csak ámítás, csalfa látszat, mely kényelemszeretetébõl, tudatos konfliktuskerülésébõl, tehát tulajdonképpen védekezésbõl fakad. Ha valaki nem rokonszenves neki, azzal szemben bizonytalanná válik és elzárkózik elõle. Mivel alapvetõen az érzelem uralkodik magatartásán, olyan erõs ellenszenv alakulhat ki benne, hogy azt nem képes leküzdeni magában. Ezt persze az érintett észreveszi és õ is ellenséges lesz irányában. Megérzi mások szándékait, terveit, kiolvassa gondolatait, s melynek segítségével, ráérez a számára helyes útra. A legapróbb részleteket, fordulatokat is megõrizni, mások gondolatmenetébõl, s alaposan megrostálva, csak az értékest meghagyva, már mint sajátját adja elõ -nagyon hitelesen. Õ a hivatásos utánzó, akinek külseje és belseje egyaránt vissza tudja adni mindazt, amit látott, hallott, amit a külvilágból magába szívott. Mindig tartozni akar valakihez. Számára elképzelhetetlen, hogy hosszú ideig egyedül éljen. A szerelemben érzelmes és gyengéd. Mindent megtesz azért, akit szeret. Igyekszik harmóniát teremteni, megkisérli lecsendesíteni a hullámokat. Semmit sem tart elviselhetetlenebbnek, mint a szeretett lénnyel való veszekedést. Semmit sem lehet nála elérni, a véleménykülönbségek kiélezésével, erõszakoskodással, harccal. Bármennyire szerelmes, a háborúzás feszültségét nem bírja, inkább elmenekül. Ha partnere kellõen okos, akkor nem veszi komolyan hangulati változékonyságát, nem sértõdik meg szeszélyessége miatt, és nem haragszik rá hisztizéseiért. Az életét vegetálásnak tartja, ha senkinek nincsen rá szüksége és akkor pótcselekvésbe menekül. Élete központi feladatának tekinti a saját lakás vagy ház megszerzését. Családcentrikus. Ösztönösen él a nagy család eszméje, amit még a szûkös lakásviszonyok miatt sem akar feladni. Akkor érzi jól magát, ha az összes családtagját maga mellett tudhatja. Fantáziája hamar megindul, s mindjárt fel is építi magában tervét: mit és hogyan lehetne továbbfejleszteni, mit mire lehetne felhasználni, milyen vállalkozásba kellene kezdeni stb, hogy abból nyereséget hozó, jó üzlet legyen? Sokszor két-három év is eltelik, míg valamelyik terve realizálása érdekében megteszi azl elsõ lépést. Hordozza, érleli magában az ötletét. S csak akkor, ha már úgy érzi, teljesen megérett, kiteljesedett benne a gondolat, s itt az ideje, hogy leszakítsa a gyümölcsét, hozakodik elõ vele. Nem küzd, hanem vár. S közben bízik abban, hogy az idõ neki dolgozik. Szívesen dolgozik olyan helyen, ahol megtarthatja önállóságát, ahol sok emberrel lehet kapcsolatban, ahol kiélheti gondoskodási ösztönét és persze, ahol a fizetség arányban áll a befektetett munkával.

Ezt egy barátom írta nekem jellemzésképp, hogy szerinte is ilyen vagyok.