Gyermeki szemmel reád nézek, s látom,
Hogy te az életem vagy, nempedig a halálom.
Felnézek rád, fel, sugárzó arcodra,
S érzem, hogy jó vagy, a jók legjobbja.
Szaladnék hozzád, s megfognám kezed,
Erősen szorítanám, hogy el ne veszítselek.
De nem szaladok, s nem fogom meg kezed,
Mert köztünk a távolság kilométereket esz.
De nem is kell, hogy szaladjak hozzád,
Mert tudom, hogy itt vagy, mellettem itt állsz.
Állsz s figyeled minden tettemet,
S Én figyellek, mert nagy érték vagy nekem.
Nap, mint nap nem tudok mást, csak reád gondolni,
E gondolatokat nem fogom soha eldobni.
Itt leszel nékem mindig, s mindenkor,
Itt vagyok néked éjjel s nappalkor.
Itt vagyok néked, ott állok melletted,
Ágyadra ülök, vigyázlak éjjelente.
Őrzöm az álmod, senki meg ne zavarja,
VÉDELEK TÉGED, HA KELL ÖKÖLLEL, KARDDAL!
Hogy te az életem vagy, nempedig a halálom.
Felnézek rád, fel, sugárzó arcodra,
S érzem, hogy jó vagy, a jók legjobbja.
Szaladnék hozzád, s megfognám kezed,
Erősen szorítanám, hogy el ne veszítselek.
De nem szaladok, s nem fogom meg kezed,
Mert köztünk a távolság kilométereket esz.
De nem is kell, hogy szaladjak hozzád,
Mert tudom, hogy itt vagy, mellettem itt állsz.
Állsz s figyeled minden tettemet,
S Én figyellek, mert nagy érték vagy nekem.
Nap, mint nap nem tudok mást, csak reád gondolni,
E gondolatokat nem fogom soha eldobni.
Itt leszel nékem mindig, s mindenkor,
Itt vagyok néked éjjel s nappalkor.
Itt vagyok néked, ott állok melletted,
Ágyadra ülök, vigyázlak éjjelente.
Őrzöm az álmod, senki meg ne zavarja,
VÉDELEK TÉGED, HA KELL ÖKÖLLEL, KARDDAL!
Kunhegyes, 2007. augusztus 18.
Kommentek