100 éve várom ezt a kiállítást
Ülök az ágyon s ez a világítás
Ami foszforeszkál,
Egy aranykapu körül.
Őszszakállú öregember a színpadra lép
Fénylő homlokán megcsillan egy ér
Mutató ujját reád fogja, ordít, hogy
"Nem én vagyok a háború egyetlen fia."
Képeket nézünk egy sötét teremben
Megyünk az úton és kezed a kezemben
Vöröslő képek, zöldes kis árnyak
Pattogó szikrát szórnak a tárgyak.
Érzed a kellemetlen savanyú szagát
az időnek, amely a válladon átszáll.
Egy képen, egy tárgyon, egy műemléken,
Egy fényen, egy lázon, egy emlékképen.
Mely felidézi múltad sötét sorát
Amely megmutatja szebb jövőd sorsát.
Mikor elkapod igazán az élet fonalát
És megállsz előtte mikor a sugár elhozza életed diadalát.
Képeken látod, az életedet,
Képeken nézed az életműved,
Diadalt hoz az új korszakod
Világot teremtessz az ujjaidból.
Elkészült műved megcsodálod
Az életutad újra végigjárod
Apró kis hangjegyek elvezetnek
A képek csodálatos életébe.
Képek
2007.11.21. 11:24 | BeeBoy | Szólj hozzá!
Címkék: írásaim
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fitz.blog.hu/api/trackback/id/tr10232857
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentek