Ma arról szerettem volna írni, hogy milyen jó éreztem magam hétfőn. De egy sajnálatos baki miatt nem erről fogok, hanem másról. Arról, hogy hogy vetemethet valaki odáig, hogy olyan e-mailt írjon amibe megfenyegeti a másikat. Igen, én ilyet kaptam ma. Nem tudom, hogy ki volt, de ha egy kis önérzet és gerinc van benne akkor kiáll elém és az az ember elé akinek a mail címéről küldte, és azt mondja, hogy: "Bocsánat én tettem. Sajnálom." Minimum ennyit mondd. Én alapvetően békés ember vagyok, de ma sikerült ennek az embernek kihoznia úgy a sordomból, mint még senkinek sosem. Ez felháborító! Dühöngök! Elegem van az ilyen emberekből. Ha már annyira ismer, hogy egy olyan mail címem tudja amit csak néhányan, akkor mért nem állt elém, mért nem keresett meg személyesen, és mért nem a szemembe adta elő a problémáját! Csak úgy van nagy szája, ha leírja személytelenül? Az erősen meglehet, hogy az e-mailben taglalt dolgok visszafelé sülnének el. Nem én bánnám meg, hanem Ő. Elég volt! Én soha senkinek nem írtam ilyen rosszindulatú, bántó mailt. Nekem mért kell ilyet kapnom? Ha én elé tudok állni a másiknak és megmondani a szemébe a problémámat vele kapcsolatban, akkor más is meg tudja tenni. Ha netán olvasná ezt a blogot az az illető aki azt a szép hangvételű mailt írta, akkor jelentkezzen! Szeretnék vele elbeszélgetni erről a dologról nagyon!!!